Kerékpáros emléktúra Aradra 2023

 

„Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet.”

Ezzel a Radnóti-idézettel ha nem is az egész túrát, de az első napot biztosan jellemezhetjük. No, de kezdjük az elején!
Miután sikeresen összepakoltunk, és indulásra készen álltunk, egy gyönyörű útra bocsátó ünnepséggel búcsúztak el tőlünk az itthon maradó diáktársaink és tanáraink. Kuti József nagytiszteletű úr egy áhítattal, Szenes Mártonné Durucz Anna igazgató asszony pár útravaló gondolattal, Jánosi képviselő úr pedig Kecskemét önkormányzata nevében búcsúztatott minket. Utána a szokásokhoz híven a koszorúra való ünnepélyes szalagtűzés következett, és ezután végre elindulhattunk. 
Az első megállónk Nyárlőrinc határában volt, ahol egy-egy alma adta mindenkinek a felfrissülést. Innen szép napsütésben folytattuk utunkat Tiszaalpárig, ahol megtekintettük a Várdombot, ráláttunk a Tisza árterére, majd Dunszt István tanár úr és kedves felesége, Zsuzsa néni vendégszeretetét élveztük. Jólesett a finom zsíros kenyér!
Tovább Csongrádig egészen jól bírtuk. Az ebéd után következett a hagyományos „tiszai fürdőzés”. A hőmérséklet kifogástalan volt, a Holt-Tisza vize sem volt nagyon hideg, de persze meleg sem. E hosszabb pihenő után igazán nehéz volt folytatni az aznapi 100 km-es céltávot. A Tisza gátján kerékpározva mindenkinek lehetősége volt megtapasztalnia a saját csúcssebességét. Szentesen tartottunk egy rövid pihenőt, majd tekertünk tovább, már tényleg a napi végállomásra, Hódmezővásárhelyre.
A nap sütött, a szembeszél enyhén, de fújt, végül estére kimerülten, de végtelenül boldogan érkeztünk meg Hódmezővásárhelyre, a Bethlen Gábor Református Gimnázium Szathmáry Kollégiumába. Itt a könyvtárában aludtunk, ami igazán intellektuális alvás volt, habár a kemény földön fekvés miatt másnap mindenki érezhette az összes belső szervét. 
Délelőtt egy rövid városnézés volt a tanár urak szervezésében Hódmezővásárhely központjában, de utána nem sokáig tétlenkedtünk, mert még aznap el kellett jutni a 65 km-rel távolabb lévő Battonyára. Természetesen ezt az akadályt is sikeresen vettük, útközben megálltunk többek között Tótkomlóson, Mezőhegyesen, ahol az ebéd mellett a helyi ménesbirtokon is körbenéztünk, bár lovakat sajnos a felújítás miatt elszállították, így nem láthattuk őket. Aznap több gyorsulási verseny is volt. Tálas Regő és Keresztesi Lilla érdemelte ki a szakaszgyőzelemekért járó „sárga póló” viselését. Battonya határában megnéztük a „Feneketlen-tavat”, ami egy olajfúrás nyomán létrejött robbanás után keletkezett.
Battonyán a Mikes Kelemen Gimnázium tornatermében aludtunk, itt már matracokon, ami az előző estéhez képest kész luxus volt. A vacsora és az esti beszélgetés után hamar elaludtunk, már kb.165 km volt a lábunkban.
Másnap reggel az iskolások dörgő tapsvihara között elrajtoltunk, és helyi időszámítás szerint már délben megérkeztünk az aradi szállásunkra, a magyar nyelvű Csiki Gergely Líceum kollégiumába. Délután egy rövid városnézés keretében megnéztük Damjanich János honvéd tábornok lakóházát. Olyan szerencsében volt részünk, hogy be is tudtunk menni, az ott lakó Éder Enikő színésznő készségesen beszélt a ház történelméről, a padláson talált relikviákról. Este a helyi magyarokkal együtt vettünk részt az ünnepi előadáson a főtéren álló impozáns színházban. Késő este értünk vissza a kollégiumba, ahol folytatódott a beszélgetés, majd rendes ágyban hajthattuk álomra a fejünket. 
Október 6-án délelőtt városnézésen vettünk részt, megnéztük a történelmi Arad belvárosát. Történelem és irodalom keveredett egymással, többek között az 1849-es ágyúgolyókkal tűzdelt ház, a neológ zsinagóga, Arad legrégibb színházi épülete, a Vaslakat-ház, Ady Endre egykori törzshelye szerepelt a látnivalók között. Egyik társunk aznap ünnepelte a születésnapját, őt a cukrászdában köszöntöttük fel egy tortaszelettel.
Ebéd után elhelyeztük iskolánk egyik koszorúját a belvárosban álló magyar Szabadság-szobornál. 
Délután jött a várva várt esemény: a Vesztőhelyen történő koszorúzás. A Vesztőhelyre méltóságteljesen kerékpároztunk ki. Sokan összegyűltek, jó volt látni, mennyi ember gondolta úgy, hogy itt kell megemlékezni az aradi hősökről. A történelmi egyházak képviselői által vezetett ima után mi is elhelyeztük ünnepélyesen a koszorúnkat, ami egészen Kecskemétről kísért minket. Az ünnepségen több helyi magyar is odajött hozzánk, gratuláltak és köszönték, hogy ismét itt vagyunk, velük ünneplünk együtt. Hatalmas megtiszteltetés volt számunkra, hogy mi képviselhettük iskolánkat Aradon a Vesztőhelynél, ahol 11 vértanú nyugszik, hogy itt róhattuk le a tiszteletünket. Méltóképp állhattunk meg a 13 aradi vértanú és mindazok emléke előtt, akik életüket adták hazánk szabadságáért.
Az ünnepség után még a battonyai határátkelőhelyig bicikliztünk vissza, ahol már várt minket a busz, hogy hazahozzon a szeretett Kecskemétünkre.
A túrán részt vettek: 
12.a osztály: Bodor Dániel, Keresztesi Lilla Laura, Szabó Hanna, Tálas Regő Áron
12.c osztály: Biró Noémi, Hajdú Koppány Bulcsú, Paska Levente, Puskás Fanni
12.d osztály: Füredi Hanna, Juhász Dávid Edvárd, Suhajda Botond, Szabó Zsófia, Tóth Zsófia
Kísérő tanárok: Csizmadia Szabolcs, Dulka Szilárd, Szabados László, Vincze Árpád

 

Hajdú Koppány Bulcsú

 

Sajtó:
Keol beszámolója

Hirös.hu beszámolója

Baon beszámolója

 

A teljes galéria a túráról