Kórustábor Mátraházán

„Volt itt már nagyobb hangzavar is az elmúlt években, és ezt dicséretnek szánom.”

Jámbor Zsolt

Ez a mondat is –többek között- a mátraházi kórustáborban hangzott el. Augusztus 24- én ötven körüli létszámmal indult meg a Gimnázium Psalmus kórusa a már hagyománnyá vált táborba, amely mindig a Mátraházán álló református üdülőben zajlik. A gólyáknak, vagy már 10.-be készülő társainknak friss és nagy élmény, a nagyobbaknak pedig már a megszokott rendszer, hangulat néha egy- két meglepetéssel. A végzősök e tábor alatt kezdik el érezni, hogy életüknek egy korszaka lezárulóban van. Miután bevettük szobáinkat és feléltük az élelmeinket (természetesen nem a szobákban, mert azt kérték, hogy ne ott), egy rövid beéneklés után egyből megtanultuk Berkesi Sándor 294. Székely asztali áldását, amelynek első versszakát étkezések előtt, a másodikat pedig étkezések után énekeltünk el együtt. Bőséges vacsoránkat követően jöhetett a már első napon tartott szólampróbákon átvett dalok próbája.

Az első és utolsó nap kivételével ugyanúgy zajlott a munka menete: reggeli, szólampróbák, ebéd, pihenés/kirándulás/kamarakórus próba, vacsora, összkari próba, közös programok (játék, ping- pong, éneklés) és végül nyugovóra térés/feléledés. Vasárnap Jutka néni tartott istentiszteletet, amelyen előadtuk Heinrich Schütz 96. zsoltárját. Ebben a pár napban elkezdtük az Amazing Grace- t (szöveg: John Newton, dallam: New Britain), Kodálytól az Adventi éneket, Halmosi Lászlótól a Jubilate Deo- t, 165. dicséret- et(dallam: Bremen, szöveg: Gerhard Tersteegen, fordító: Csomasz Tóth Kálmán). Kálmán Lajos gyűjtésében megtanultunk néhány alföldi népdalt. A kamarakórus is dolgos volt, az általuk tanult énekek: Weöres Sándor verse: Rózsa madrigál (Farkas Ferenc), The Virgin Mary had a Baby boy és Weöres Sándor verse a Hajnal Nóta (Farkas Ferenc).

Bár az időjárás nem volt túl meleg és napos, a jókedvünk nem lankadt le. A szokásos túránk a Rákóczi-forráshoz elmaradt lódarázsveszély miatt, helyette egy másik ösvényen haladva ráleltünk a Gyökeres- forrásra, amelynek ugyanúgy iható volt a vize. Esténként beugróztunk, illetve tanár úr vezetésével a hangunkkal alkottunk valami újat, valami szokatlant- de nem kevésbé szebbet a harmonikus hangzásoknál. Volt még kártyázás, gyilkosozás, székfoglaló és hasonló sok embert igénylő játék. Énekelgettünk gitárkíséret mellett vagy a nélkül, páran elsétáltunk a 2,5 km-re lévő Mátraházára és vissza. Sajnos a kalandparkba idén nem jutottunk el, mert szakadt az eső, helyette filmet néztünk és beszélgettünk. Meg kell említeni, hogy a kórusból szinte mindenki ebben a táborban tanul meg ping- pongozni, és végzősként már nagyon tehetséges űzői kerülnek ki ennek a sportnak. Igaz, a sakk már nem ilyen népszerű, legalábbis idén nem volt az. Igaz, hogy éjjel nem voltunk hangosak, mint az előző években, de minden reggel ugyanolyan jó hangulatban tudtunk nekiállni a munkának. Ezúton szeretnénk megköszönni az egyháznak, hogy támogatták a munkánkat és a tábort. Nagyon fontos nekünk ez, mert segít visszarázódni a hétköznapi munkába és ezek a táborok mindig nagyszerű eredménnyel zárulnak és reméljük, hogy énekünkkel tudjuk viszonozni a segítséget. Szintén köszönet jár Majzik Ágnes tanárnőnek, hogy már szinte hozzánk nőve jön segíteni a tábor munkálataiban. És soha nem tudunk elég hálásak lenni Jámbor Zsolt tanár úrnak, hogy évről- évre ugyanolyan energiával, ha nem nagyobbal veti bele magát ebbe a nyárvégi kalandba és teljes erejéből azon van, hogy ez a gyönyörű kórus még lehetőleg évekig megmaradjon.

Ármai Kinga 12. Osztály Hofmeister Ákos 11. osztály